Kérlek, tedd össze a két kezed, és kezdd el az imád: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”

Mindezeket a sorokat kétezer éve mormolják az emberek Jézus tanítása szerint, közben járják az útjaikat a közösségek és a nemzetek.

Még az ateista is hisz valamiben, mert hiszi a hihetetlent, mert azt akarja. Napjaink hite a bennünk élő Atyaisten szeretete, mely meghagy bennünket egyszerűen embernek, apának, anyának és gyermeknek. A hit segítette át a világot a válságokon, könyörögtek és hittek az emberek, „zörgettek és ajtót nyitottak nékik”. Hinnünk kell, hogy a jók elnyerik a jutalmukat a rosszak pedig a büntetésüket, mert az Atya „eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat és országának nem lesz vége”. Ha a szívedben a jóság, a kezedben a cselekvés, akkor te magad megteszel mindent azért, hogy a világ jobbá váljon. Azt azonban ne feledjük, hogy a pogány szertartásokon áldozatot mutattak be, leölték a kiszemelt állatot. Kifolyt vérével rituálékat hajtottak végre annak reményében, hogy jobb legyen valamely közösségnek.

Ma a harmadik évezred elején is történnek szertartások, de a kivéreztetések ma már jobbára elektronikusan, a digitális térben zajlanak. Ezzel csak azt mondanám, hogy amit sugalmaznak lépten-nyomon, hogy hidd el, mert neked ez í

gy, vagy úgy lesz jó, „oltakozzunk vagy ne oltakozzunk”, nem kell, hogy elfogadd. De a döntésed a te kezedben van. Mindenkinek saját útja van, és a saját egyéni szabad akaratnak kell teljesülnie, mert Jézus értünk és az emberiségért ment a keresztre.

A közösségnek, a közösségi imának ereje vagyon, hatalma van a gonosz felett. Az

 ima csak úgy magától jön, megszólít, beszél hozzád, és segít hinni abban, hogy a több fronton támadó vészjósló időben is lehet jót cselekedni. Jót kell cselekedni a szeretteinkkel, a szomszédainkkal és magával a Nemzetünkkel is. A Nemzetünknek azzal tehetünk jót, hogy nem hagyjuk elveszni, a szomszédunknak azzal, ha csak egy jó szót szólunk hozzá, a családnak pedig azzal, ha leülünk, lenyugtatjuk az elménket, elővesszük a régi fényképeinket, történeteinket, és regélünk. Mert ez megmarad, minden más csak illúzió, szemfényvesztés és a valóság elferdítése.

Hatásunk a közösségekre azzal lehet a legnagyobb, ha lehajolunk az elesettekh

ez, a bajba jutottakhoz, és félre tesszük a vélt vagy valós sérelmeinket. Mert ez felemel! Bocsássunk meg minden olyan embernek, aki megbántott bennünket, rosszat tett nekünk, mert ők valószínűleg nem tudják, hogy mit cselekszenek. Magam példáját véve: ha nem üldöznek el bennünket Pécselyről, akkor most nincs saját iskolánk; ha az Államkincstár nem sarcol meg bennünket, akkor nem keresnénk függetlenebbül járható utat; ha a helyi politika, ami érzelmek nélküli, nem szolgálja ki a gonoszt, akkor most ezt nem kellett volna leírnom.

Jónak lenni, nem jelenti azt, hogy el kell tűrni az igazságtalanságot. Jónak lenni azt jelenti, hogy jót kell cselekedni. Legyen mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonya, és kívánom, hogy az elkövetkező élete a mennyekben és itt a földön is legyen sokkal könnyebb, „mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké”. Csak hinni kell és imádkozni a magányodban. Tedd meg te is barátom, mert jobb lesz mindenkinek!

Bárdi-Farkas János