Az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek

„Az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek, hanem a szív és az agy valójában együtt hozzák létre az érzelmeket” (Dr. David Paterson). A tudós nagyon komoly kutatásokat végzett az agy- és a szívkutatás területén.

Igen, persze, sokat hibáztam. Mert tanultam! Igen, legtöbben, a jóindulatomat, a szociális érzékenységemet és a szárnyaló fantáziámat kihasználva akartak nyerészkedtek rajtam. És amikor megvédtem a magam és a hozzám kötődők jogos érdekeit, engem kezdtek el morálisan pocskondiázni és önmaguk védelme érdekében tüntettek fel negatív színben. De keressünk olyan embert, aki nem hibázott még életében. Hogy mi történt Pécselyen? Egyszerűnek tűnhet, de igazából egy jól megszervezett csiki-csuki játék volt a „hivatal” részéről. Egyet nem tudtak a „hivatalban”, - mert a „hivatalnak” nincs agya, központi idegrendszere, csak egy végrehajtó szerv, vagy a mögé bújó kiskirályok eszköze (tisztelet a kivételnek) –, hogy történetesen elég jól tudom játszani ezt a játékot. Gyermekkoromban Farkas mamával televízió helyett, a hosszú téli estéken ezt játszottuk, meg az elhagyhatatlan „zsírozást”.

 

2014 decemberében kezdődött a kálváriánk, és tartott csaknem négy éven keresztül az a küzdelem, ami végül is ’18 nyarán, a kapitulációmmal végződött úgy, hogy váratlanul átköltöztünk Balatonfűzfőre. Csak júliusban az engedélyeztetés végső szakaszában került nyilvánosságra, hogy az iskola költözik. A „hivatal” háttér megállapodást kötött egy szűk kis csoporttal, – amely egy pedagógusunkból, pár szülőből, külsős Facebook lobbistákból állt, de még a kuratóriumot is megbomlasztották –, hogy puccsal döntsék meg „a Bárdiékat”. Új taktikát gondoltam ki, lépéseket építettem fel, de sokszor csak blöfföltem, mert nem volt másra lehetőség, és mert a jog nem az igazság pártján áll. Menttettem a menthetőt. Az iskolakezdésekor, 2013-ban „elment a te eszed, hogy iskolát csinálsz, az nem éri meg, az nem üzlet, abba csak bele lehet bukni”, kaptam az arcomba. Igen, de volt egy magasztosabb cél, volt egy szellemi közösség és hozzá a tartalom a gyermekek. Hogy hogyan tudtunk nekiállni mégis? Fejet hajtottunk az egónk előtt és csak a szívre koncentráltunk. Végül is elindultunk úgy, hogy mindjárt az első hónapban csőd közeli helyzetbe került az Alapítvány és az iskola is, mert már ott be akartak dönteni bennünket. Abból a vert helyzetből, onnan építettem fel a mostani intézményünket. De erről később...

A „hivatal” tehát megtett mindent annak érdekében, hogy ellehetetlenüljünk, megátalkodottan gyártották a hamis, torz okokat és indokokat, amelyek alapján feljelentések sorozatával néztünk szembe éveken keresztül. Ide, Balatonfűzfőre is követtek bennünket – az idő közben szétzilálódott – puccsisták közül páran. Azt híresztelték rólunk, hogy nem fizettük a bérleti díjat, nem fizettük a rezsit, stb, stb. Igen, nem fizettünk bérleti díjat. Azért nem fizettünk, mert az ingatlant ingyenes használatba kaptuk az önkormányzatoktól annak a fejében, hogy a helyi gyerekeknek ne legyen semmilyen fizetni valójuk sem. NEM IS VOLT! A rezsivel kapcsolatban, az időközi elszámoláskor nem mínuszban, hanem pluszban voltunk, csak a polgármester asszonynak sajátos értelmezési problémái voltak. Hogy milyenek? Pl.; az ingatlan használati per kapcsán, birtokvédelmet kértünk és kaptunk is, persze megtámadták a végzést, amit másodfokon a bíró el is utasított azzal, hogy nem áll fenn a birtokvédelemmel kapcsolatos kiürítés veszélye. Erre a polgármester másnap reggelre teleplakátolta Pécselyt, hogy a bírói döntés értelmében azonnali hatállyal el kell hagyni az épületet, és még a tanévet sem fejezhetjük be. NO KOMMENT. Persze jogi úton el is marasztalták az önkormányzatot a plakátolás miatt, helyreigazítással kellett élniük. Nem sokkolom a kedves olvasót a részletekkel, de csak úgy ebből, és ezen hozzáállásokból adódóan 29 feljelentést és ezzel együtt ugyanennyi eljárást éltünk meg. Hogyan merték ezt megtenni? Nos, ezt is a végére hagyom.

Mondhatni, megedződtünk a hihetetlen ellenszéllel szemben. Balatonfűzfőn az engedélyeztetés időszakában, a hatóság egyik lelkiismeretes vezetőjének, aki hozzájárult a működési engedélyünk kiadásához, az lett a jutalma, hogy a nyugdíj előtt fél évvel a BM lefokozta, és alacsonyabb besorolásba, pozícióba helyezték. Az iskola miatt.

De térjünk vissza az első idézethez, „az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek”. Igen, ezt csak úgy lehetett csinálni, hogy egy egészséges nemtörődömséget egy laza hanyagsággal kellett ötvözni, kitartást kellett vigyek az ügyekbe. Tettem a dolgom úgy, hogy a szívet, mint generátort használtam „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”, különben, már el sem tudtunk volna indulni, már az első évben, az első hónapban feladhattuk volna. De nem tettem. Hogy miért? Azért, mert ott volt a három saját gyermekünk, ott voltak és ma is itt vannak velünk páran az alapító szülőkből, akiknek a gyermekei a Gimnáziumban végzős diákjaink. Sokszor próbáltak padlóra küldeni bennünket, s jöttek megmentőként a szülők, mintha csak érezték volna a bajt, megölelgettek bennünket és azt mondták: „Szükségünk van rátok, szeretünk benneteket, nem szabad feladni”. Puff, és visszabillentünk, a hitünk helyre állt.

 

Mindezen nehézségek ellenére, a fejlődést és a fejlesztést tartottam szem előtt Pécselyen 2017-ben, ezért az Iskolák Infrastrukturális fejlesztésére pályáztunk az EFOP-4.1.5-16-2017-00059 pályázaton. Az iskolánk koncepcióját alkalmasnak találták Pécselyen, ill. Vászolyon a megvalósításra. Idő közben az Iskolánk átköltözött Balatonfűzfőre, ahová szerettük volna áthozni a pályázatot, amit korábban egyszer már érdemesnek találtak támogatásra. Értesítést küldtek, hogy várakozó listára helyezték a projektet, később pedig 2019-ben forráshiányra hivatkozva elutasították azt. Az ügy pikantériája az lehet, hogy a Balatonfűzfői Irinyi Iskola jóval később adta be a pályázatát EFOP-4.1.5-16-2017-00097 számon, nem, hogy elnyerte a pályázatot, hanem még plusz 500 millió forint külön támogatást kapott… - folytatás a következőkben –

 

Bárdi Farkas János