Élhető város, szeretem Balatonfűzfőt

Az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek, hanem a szív és az agy valójában együtt hozzák létre az érzelmeket. (Dr. David Paterson) A tudós nagyon komoly kutatásokat végzett az agy- és a szívkutatás területén.

Amióta az eszemet tudom, mindig vállalkozó voltam. „Huszonpárévesen” saját pékséget alapítottam és vezettem. Mint most is, több mint 30 munkavállalóval dolgoztam és az Élelmiszeripari Szakiskolával kötött szerződés alapján 50-60 ipari tanulót foglalkoztattam. A Somogy Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szerint „ez a vállalkozó” több finom pékárut gyárt egymaga egy egyszerű ötlet alapján, mint a sütőipari vállalat összes gyáregysége. Tehetné fel a kérdést a kedves olvasó, hogy miért hagytam ott, mi történt. Hogy mi történt, az történelem, és mindegy is bizonyos szempontból, de felelősséggel tartoztam a tanulóimért és a dolgozóimért, mint ahogy most is. De az élet úgy hozta, én magam álltam fel, és adtam át a stafétát másnak egy jól megszervezett puccs alapján, mert jobban szerettem, akikért felelősséggel tartoztam, mint a pénzt és a hatalmat.

23 évvel később a gyermekeimnek kerestünk iskolát, s így kerültünk Pécselyre 2012-ben. A sors szándéka lett, hogy rám maradt az iskola alapítása egy évvel később. Szívvel lélekkel kezdtük az iskolát négy pedagógussal és 13 gyermekkel. Az események úgy alakultak - biztos nem volt többé dolgunk Pécselyen-, átköltözött az intézményünk Balatonfűzfőre.

Az értekezésem témája miért az, hogy az élhető város? Balatonfűzfő a XX. század ipari termékévé lett 100 évvel ezelőtt. Trianon utáni államvezetés Mosonmagyaróvárról telepítette védelmi célból ideálisan a Dunántúl szívébe. Mára ugyan környezetvédelmi szempontból rendkívülit fejlődött, de maga után hagyott egy lerobbant ipari területet. Egyébiránt ez a kép volt korábban a fejemben Balatonfűzfőről.
Este, sötétben, kivilágítatlan utcarészen és hóesésben láttam meg először a jelenlegi épületünket. Ilyen hülyeséget! Rábeszélni engem, hogy késő este nézzek meg egy épületet! Nem, volt a válaszom. Másnapi értekezleten elhatárolódtam az ingatlantól, de mégis rábeszéltek, azért csak nézzem meg nappal is. Megnéztem és beleszerettem. De nem csak az épületbe, hanem a környezetébe is. Szerelem volt az első látásra. Na, a másodikra! Szikrázó napsütés, havas fák, bokrok csodás környezet. A nyár szorgos kezek munkáját igényelte, hogy szeptemberre az iskolánk itt tudjon indulni. Fantasztikus volt, hogy akikkel kapcsolatba kerültem Balatonfűzfőn, segítő szándékkal álltak mellénk. A Balatonfűzfői emberek hozzáállása az új iskolájukhoz a pécselyi előző hat évhez képest, maga volt a megváltás. De nem lennék igazságos, ha azt mondanám, hogy minden rossz lett volna Pécselyen. Nem is volt, mert nagy barátságok születtek, barátokra és támogatókra is leltem. De mégsem volt elég, mert a helyi politika mást akart az épülettel. Mi már nem vagyunk ott több mint két éve, de még mindig mást akar a politika, és már nincs is iskola.
Hogy visszatérjek az eredeti témámhoz a szeretethez és a szívhez, „az emberi szív saját intelligenciával rendelkezik” (Malone). Mondom több dolog miatt is: tanáraink, diákjaink, a szülők szeretettel jönnek hozzánk az iskolába Balatonfűzfőre. Miért? Mert egy otthonos, családias kisvárosi környezet fogadja Őket. Nem számít, hogy mennyit kell utazniuk akár az ország másik végéből, vagy akár több ezer kilométerről. - Folytatás a következő számban-

Bárdi Farkas János